Me, myself and England

Újra itthon.

Ez az etap (is) csak 2 hónapig tartott, győzött a honvágy, hazajöttem 1 hete.

De jó ez így, non je ne regrette rien (jut eszembe, hogy meg akarok tanulni franciául – is). Most megpróbálkozom megint itthon, aztán még mindig talonban van a hajó, amit kb. minden postomban felemlegetek, magam sem értem, miért. Talán mert megnyugtat a tudat, hogy abból még bármi lehet. Nem tudom.

Tehát az ünnepeket itthon töltöm, ez biztos. Találkozni lehet velem, tudjátok az elérhetőségeimet. Aztán, hogy a jövő mit hoz, majd meglátjuk. A vak is ‘aszonta’.

Legyetek jók! Majd még jelentkezem.

azaz Homesickness és Hopelessness (honvágy és reménytelenség)…

Nem hiszitek el, de annyira mennék haza, mint még soha sehonnan. Nem tudom, miért van ez, de lassan már nem is érdekel. Kb. még 1 hetet maradok, aztán – hacsak nem történik valami csoda – indulandusz vissza Magyarországra. Sajnos. De ez van. Nem tudok mit tenni.

Egy ideje már néma csend és hullaszag honol munka terén. Egyetlen helyről várok választ még, amit elvileg 1-2 napon belül meg is kapok, aztán ennyi.

Na meg a szülinapomat is jó lenne nem “egyedül” tölteni. Az idézőjel csak azért, mert nem leszek teljesen egyedül, de igazán senkivel sem leszek. Egyébként meg nem is számítok ajándékokra sem, meg semmi. Egyszerűen csak nem akarok a családom nélkül lenni. Pfff, ez tiszta szomorúan hangzik. De most tényleg ezt érzem. Hiányzik minden és mindenki, bármennyire is sz*r hely Magyarország. Nem vagyok beljebb azzal sem sajnos, ha itt maradok. Feleslegesnek érzem, hogy továbbra is eltartsanak nagybátyámék. Nem látom értelmét.

Már megbékéltem a gondolattal, sőt! Mondom. Már mennék. De ezt a hetet még kivárom, hátha. A remény hal meg utoljára, mi? Valószínűleg pislákol még valami bennem, mert különben már a héten ülnék gépre és nem érdekelne arról az egy helyről sem a válasz, meg akkor már nem küldözgetném az önéletrajzokat. Pedig még mindig küldöm őket. Magam sem értem, minek.

Tudom, sokan a búcsúbulin megtiltottátok, hogy hazamenjek, s akkor én is azt mondtam, hogy szó sem lehet arról, az nem opció, hogy én visszamenjek, de máshogy alakultak a dolgok. Valószínűleg – és már megint témánál vagyunk -, ha nem kellett volna hazamennem a Royal Caribbean-es ügy miatt, akkor már rég dolgoznék valahol. S már megint csak azt tudom mondani, hogy “ez van”, ezt kell szeretni. Talán tavasszal rendeződik. Nem tudom. De jó lenne már, ha valami pozitív történne. Elég volt a hullámvölgyekből.

Na peace. Legközelebb már több mint valószínű, hogy otthonról jelentkezem.

Elkezdtem a blog átformálását, bővítését, de egyelőre nem sokáig jutottam vele. Valami miatt nem enged menüpontokat hozzáadni a fejléchez, ezek nélkül pedig vajmi kevés esély van arra, hogy bármi pluszt osszak meg veletek. Dolgozom a probléma megoldásán, de már az is felmerült bennem, hogy költözik a blog alkalomadtán. Ezzel csak annyi a gondom, hogy beletelt kis időbe, mire találtam egy számomra megfelelő platformot a blognak, most meg álljak neki megint keresgélni, próbálkozni? Nem tudom. Teszek egy próbát lehet a blogspot.com-mal, hátha.

Ha van ötlet, hogy oldhatnám meg a dolgot másképp, vagy tudtok egy jó blogtárhelyet, akkor ne habozzatok megosztani velem! Köszi!

Immáron Lutonból jelentkezem.

Elköltöztem Plymouth-ból, mert egyrészt nem találtam munkát, másrészt elfogyott a pénzem. Még jó, hogy vannak rokonaim, akik elviselnek egy ideig. Mert bár itt jó nekem, meg nem nagyon kell költenem semmire sem, de azért nyilván nem maradhatok a végtelenségig nagybátyámék nyakán.

A terv az, hogy kb. karácsonyig próbálkozom, járom az üzleteket, a várost és bújom a netet, hátha valaki megszán és felvesz. Viszont ha nem történik semmi érdemleges változás, akkor hazamegyek. Hiába ígértem meg anno, májusban mindenkinek, hogy nem megyek vissza, hiába mondtam, hogy a hátraarc nem opció, kénytelen leszek meglépni ezt a dolgot, ha itt sem terem számomra babér. Mert összességében majdnem fél éve itt vagyok már, ami időnek elégnek kellett volna lenni ahhoz, hogy találjak állást.

Hogy otthon mit várok én a munkaerőpiactól? Leginkább semmit. Ha haza kell mennem, akkor majd szépen várom türelmesen a levelet a Royal Caribbean-től, mint a messiást.

Read More

Ja, jól látjátok. Honvágyam van, vagy mi. Durva.

Most úgy szeretnék otthon lenni. Gyanítom egyébként azért van nagyrészt, mert beteg vagyok és szeretném, ha anyu főzne nekem tejbegrízt, a nagyim pedig simogatná a lábimat :) Tudom, szánalmasan hangzik, de most ez nagyon hiányzik.

Arról nem is beszélve, hogy reggel eldöntöttem, bemegyek megint a városba melót kajtatni, meg beadni 1-2 helyre az önéletrajzom, erre nem elkezdtem már megint sz*rul lenni??? Utálom… Francba.

…azaz esetemben alig 3 hétig.

Ugyanis tegnap ott kellett hagynom a munkahelyet, amiről az előző postban írtam. Kiderült, hogy 100%-ban jutalékos fizetés van, ami nekem most nem igazán jó, tekintve, hogy egy fix összegre lenne szükségem hetente ahhoz, hogy boldoguljak. S az, hogy ennél a cégnél egyik héten 30, a másik héten 60 fontot keresek, a 3. héten meg ki tudja mennyi lett volna, annyira nem pálya. Nem élek meg belőle. Pénzem meg már nincs. Szó szerint kifogytam.

Most gőzerővel megint melót keresek, de közben meg várom a megváltó ötleteket jó anyáméktól is, hátha ők okosabbak, mint én. Mert jelenleg eléggé úgy áll a szénám, hogy 1 héten belül mehetek haza. Megint.

Read More

hihi, na nem “magyarítjuk” a szöveget:

“Gossip Girl here, your one and only source into the scandalous life of South West’s elite. And I have the biggest news ever. One of my many sources, Melanie91, sends us this: “Spotted at Grand Central, bags in hand: Queen S aka Kitty Majer.” Was it only a few month ago our It girl mysteriously disappeared for “a cruise”? And just as suddenly, she’s back. Don’t believe me? See for yourselves.

Why’d she leave? Why’d she return? Send me all the deets. And who am I? That’s one secret I’ll never tell. The only one. XOXO. Gossip Girl.”

Read More

Az utóbbi néhány postomat ide nem raktam fel, csak a Wordpress blogra, úgyhogy most ezek pótlása következik (némi módosítással).

hogy Editet idézzem.

Kicsit több, mint 2 hónapnyi huza-vona után ott vagyok, ahol a part szakad, “vissza a startmezőre”, azaz megyek vissza Plymouthba és újra nekiállok munkát keresni.

A Royal Caribbean előttem egy életre leszerepelt. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha végre valahára megszülik a csatlakozásom tuti időpontját, akkor nem megyek hajókázni, de ha Angliában végre találok valami jó kis állást, nagy eséllyel nem fogom otthagyni a féléves kiruccanás és pokoli meló miatt! Ha neadjisten nem jön össze semmi komoly, akkor meg utánam a vízözön, csak nehogy megint úgy járjak, mint most.

Read More

… és nem kürtölni világgá semmit egészen addig, amíg az nem 1000%-ig biztos.

S nem hiszem el, hogy valakinek annyira a bögyében voltam/vagyok, hogy így elátkozott. Szó szerint semmi jó nem történik évek óta körülöttem és azt hittem, végre most eljött az ideje a változásnak, de a rohadt Royal Caribbean-esek képesek mindent, értsd MINDENT 2 másodperc alatt elrontani.

Konkrétan 5 perce jött az e-mail, hogy el kell halasztani a csatlakozásomat, mert nincs hely azon a hajón, ahova mentem volna most. Szerintetek? Ezek komolyan szórakoznak velem??? Most jött el az a pillanat, hogy úgy elküldöm őket a büdös p…ába, hogy azt nem teszik ki az ablakba. Mégis mit gondolnak ezek magukról? 2 hónapja hazajöttem, hogy el tudjak menni. Másodjára csesznek át a palánkon úgy, hogy semmilyen más alternatívát nem tudok kitalálni, mert ezek itt baszakodnak.  Azt hiszik, hogy én arra várok malmozva, hogy mehessek hozzájuk dolgozni? Hogy fáról szüretelem a pénzt, amiből megélek, míg ők kitalálnak valamit nekem, aztán 1 hét alatt megváltoztatják/visszamondják?

Vissza kell mennem Angliába. Én ezt nem bírom idegekkel. Gondolom senki sem bírná. Vajon jogi úton tudnék valamit lépni??? Már ez is megfordult a fejemben.